{{ComputedLoadMoreText}}

{{totalCount}} termékből {{dataLength}} darabot már láttál

Kreatív ötletek öntapadós címke, avagy post it, és jegyzettömb használatához

Negyvenegy évvel ezelőtt jelent meg a piacon a sárga öntapadós címke, más néven post it, illetve a címkékből álló jegyzettömb. Sikerét annak köszönheti, hogy mindenre felragad, de semmi nem lesz tőle ragasztós. A találmány, mely a híres feltalálók amerikai csarnokába is bekerült, a 3M amerikai cég kutatóinak keze alatt született, méghozzá egészen véletlenül. Az történt ugyanis, hogy Spencer Silver, a cég egyik kutatója 1968-ban váratlanul felfedezett egy többször használható, alacsony tapadóképességű, nyomásra érzékeny ragasztót.

Ezután hat évig senki nem foglalkozott a dologgal, 1974-ben azonban Silver egyik munkatársának az az ötlete támadt, hogy rögzíthetné vele az énekeskönyvében lévő könyvjelzőket. Az elképzelésből 1977-re a termék is összeállt, csak éppen a vevőknek fogalmuk sem volt, hogy mire jók a 7,6 x 7,6 centis sárga lapocskák, ezért nem is lett sikerük. Egy évvel később a 3M ingyenes termékminták formájában igyekezett népszerűsíteni őket, a visszajelzésekből pedig az derült ki, hogy a résztvevők 90 százaléka szívesen megvásárolná a terméket, ha lenne rá lehetősége. A post-it 1980-ban jelent meg az amerikai üzletekben, egy évvel később pedig Európában és Kanadában is értékesíteni kezdték, és rövidesen óriási karriert futott be, sőt, a valaha volt legsikeresebb irodai találmánynak tekinthetjük. Ma már több mint 150 országban, 62 féle színben és 25 féle formában léteznek, és kapható hozzájuk fémhálós vagy plexiüvegből készült jegyzettömb tartó is.

Változatos funkciók

Biztosan vannak köztünk olyanok, akik felnőtt fejjel is zsigerből vonzódnak a papírboltok színes-szagos kínálatához. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, használjuk bátran a színes kockatömböket nemcsak az irodában, de otthon a hétköznapokban is! Például a sima könyvjelzővel ellentétben egy post it meg tudja jelölni nekünk azt a konkrét pontot, ahol abbahagytuk az olvasást, így amikor legközelebb kinyitjuk a könyvünket, nem kell bogarászni, melyik sornál is tartottunk.

A jegyzettömb segítségével feladattáblát is készíthetünk a napi vagy heti teendőinkhez. Ha van egy táblánk, rajzoljunk fel rá három oszlopot és írjuk fel a tetejére: Teendők, Folyamatban, Kész (utóbbit a motiváció kedvéért…). Ha nincs tábla, a fal is megteszi, csak ügyeljünk, hogy ne folyjanak össze a csoportok. Írjuk fel a post-itekre a különböző feladatainkat, és ragasszuk fel őket a megfelelő helyre, aztán ahogy haladunk a dolgainkkal, a címkék is vándoroljanak tovább. A különböző színeket is felhasználhatjuk az azonos típusú vagy tárgyú feladatok jelölésére.

A jelölőcímke a tanulásban is segítséget tud nyújtani, többféle módon – akkor is, ha nem vagyunk már diákok. Ahogy mondani szokás, jó pap is holtig tanul, és ma már a felnőtteknek is számtalan tanfolyam, továbbképzés áll rendelkezésükre, de az sem ritka, hogy valaki munka mellett egyetemi tanulmányokra adja a fejét. Ha mi is tanulunk, és nem akarjuk összefirkálni a tankönyveinket, esetleg a könyvtárból kölcsönöztük őket, a kijegyzetelés egyik bevált módszere, hogy pár fontos gondolatot egy post-itre felírva odaragasztunk az adott bekezdés mellé. Ezzel a módszerrel sokkal könnyebb lesz másodszorra átnézni a könyvet.

Amikor beadandót kell írnunk, több forrást is felhasználunk hozzá. Már olvasás közben látjuk, hogy melyik információ jöhet jól a bevezetésben, és melyik egy-egy fejezetnél. Ezeket felírhatjuk a címkékre, feltüntetve rajta a pontos helyet is a későbbi hivatkozások miatt, aztán tetszés szerint helyezhetjük őket egymás után, változtathatunk a gondolatok sorrendjén, ha a logika úgy kívánja. Ezután már gyerekjáték lesz a dolgozat végleges formába öntése.

Ahogy a fentiekből is látszik, a színes cédulák felhasználásának csak a képzelet szabhat határt, érdemes ezért tartani belőle otthon legalább egy tömböt, hogy szükség esetén kéznél legyen.